Nem vettem túl komolyan, amit fenyegetésnek éreztem. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is elveszíthetem azokat, akik fontosak nekem. Fájdalmas az utolsó pillanat, melyben cselekedni akarok, de már semmit nem tehetek. Megpróbáltam. Csak ezzel a szóval nyugtatom magam. Nem rajtam múlt; reménykedem. Ehhez ketten kellenek... De hogy miért is fontos?! A válasz egyszerű: mert szeretem. Hirtelen eltűnt, s könnybe lábadt a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése